Elsősorban: Egy pannon régióban ültetett olajfa általában nem igényel további takarást. Ha azonban hidegebb régióban él, különösen fagyos napokon – de csak rendkívül alacsony hőmérsékleten – védőtakaróval is elláthatja a fát.

Cserépben van az olajfád? Akkor két alapvető szabály érvényes: Örökzöldként az olajfának télen is szüksége van vízre – de csak addig, amíg a hőmérséklet nem süllyed fagypont alá. A heti egyszeri öntözés általában elegendő. Ha biztonsági okokból továbbra is meg szeretnéd védeni a fát, elhelyezheted egy házfal közelében, ahol védve van a különösen hideg szelektől. Ezen túlmenően nincs szükség további intézkedésekre az olajfa átteleltetéséhez, méretétől függetlenül.

De miért van ez így? Miért nem igényel az olajfa különleges védelmet télen?

A válasz meglehetősen egyszerű: olajfáinkat úgy nemesítették, hogy elviseljék, sőt, igénylik is a hidegebb hőmérsékletet. Saját enzimeket termelnek, amelyek megvédik őket a fagytól, és ezért természetes módon alkalmazkodtak a hideg téli körülményekhez. Valójában az olajfák a hűvös környezetet részesítik előnyben a regenerálódáshoz, ugyanakkor elegendő fényre van szükségük ahhoz, hogy energiát raktározzanak a következő tavaszra.

Az olajfák áttelelésekor a leggyakoribb hiba, hogy túl meleg vagy túl sötét helyre, például pincébe vagy garázsba helyezzük. Az olajfáknak azonban bizonyos mennyiségű hidegre van szükségük a természetes éves ciklusuk fenntartásához. A túl meleg vagy túl sötét körülmények megzavarhatják a fa nyugalmi állapotát, és akadályozhatják a tavaszi megújuláshoz való alkalmazkodását.

A túl sok téli gondoskodás több kárt okozhat az olajfájának, mint hasznot. Ezért tanácsos tartózkodni a kiegészítő védőintézkedésektől és segédeszközöktől, és hagyni, hogy a természet tegye a dolgát.