Az olajlepke, egy eredetileg a Földközi-tenger térségében őshonos kártevő, először 2002-ben jelent meg Alsó-Ausztriában. Ez a lepke kedvező szélben több száz kilométert is képes megtenni, és így valószínűleg sikerült átkelnie az Alpokon. Az egyre melegebb hőmérséklet és a trópusi éjszakák magas száma 2024-ben a faj gyors növekedéséhez és terjedéséhez vezetett a Pannon régióban.

Az olajfamoly, más néven jázminmoly , különösen veszélyezteti a fiatal olajfaligeteket. Hernyói elsősorban friss hajtásokkal és fiatal levelekkel táplálkoznak, ami súlyos lombhulláshoz vezet. Ez leállíthatja a növények fotoszintézisét, súlyosan gyengítheti a fákat, különösen a korai szakaszukban, vagy akár elpusztulhatnak.

A lepke által okozott tipikus károsodási minta, amely abból ered, hogy a leveleken táplálkozik, könnyen összetéveszthető a leégéssel (az úgynevezett „nagyítóüveg-effektus”). Ez a hatás akkor jelentkezik, amikor a napfényt a leveleken lévő vízcseppek koncentrálják, amelyek nagyítóként működnek. Az olajfák és más Olea-fajok azonban vastag és ellenálló leveleik miatt nem érzékenyek erre a hatásra.

Vezérlési lehetőségek

Az olajmoly irtására feromoncsapdákat használnak, hogy vonzzák a hím molyokat, és ezáltal megszakítsák szaporodási ciklusukat. Ezenkívül szükség lehet természetes ellenségek, például parazitoidok használatára vagy szerves rovarirtó szerek célzott alkalmazására. A megelőző intézkedések, mint például a rendszeres ellenőrzések és a fertőzött levelek eltávolítása, segíthetnek elkerülni a nagyobb károkat.