Extra szűz, hidegen sajtolt és egyéb szavak, amelyeket az olívaolajjal társítunk – úgy tűnik, minden üvegen ott van, akár 4 euróba, akár 80 euróba kerül literenként –, akkor hogyan lehet megkülönböztetni a rossz olívaolajat a jótól?

Ki ne tette volna fel magának ezt a kérdést? A tökéletességre való törekvés és a mindig a legjobb birtoklására való vágy a természetünkben rejlik. Azonban, mint minden versenyben, a csúcson ritka a levegő, és a különbségeket csak egy képzett sommelier tudja észrevenni.

Ha figyelembe vesszük, hogy a szupermarketekben árusított olívaolajok nagy részét déli országokban lámpaolajként sem használnánk, némelyikük pedig ásványolajokkal szennyezett, és bármilyen minőségellenőrzésen kibukna, akkor már egy kőmalomból származó, kézzel készített olívaolajjal is nagy lelkesedést lehetne kiváltani az átlagos közép-európaiakból.

Jó minőségű olívaolajat akkor állítanak elő, ha a sértetlen gyümölcsöket a lehető leggyorsabban feldolgozzák egy modern malom segítségével, majd a lehető leghamarabb elfogyasztják vagy megfelelően tárolják.

Az elmúlt években az iparág a legmodernebb vákuummalmaival hozzájárult ahhoz, hogy az olívaolaj minősége szinte minden évben új szintre emelkedjen.

Kína felemelkedőben van, és az elkövetkező években az olajbogyó-termékek legnagyobb termelője lesz – Spanyolországot az örökös monopólium után trónfosztották.

Sok minden történik az olajágazatban.

Arra a kérdésre, hogy melyik a világ legjobb olívaolaja, csak relatív válasz adható. Hasonló ez a borhoz – a Chardonnay a világon a legszélesebb körben termesztett fehér szőlőfajta, míg a Cabernet Sauvignon a legszélesebb körben termesztett vörös szőlő –, ezért ezek a fajták gyakran szerepelnek a toplistákon.

Ha mindezt olívaolaj szakkifejezésekre fordítjuk, akkor elérkezünk a népszerű Arbequina fajtához – a világszerte legszélesebb körben termesztett fajtához. Franz Bräuer tagunk az Olivenhof farmról szintén termesztette ezt a fajtát a wachaui szőlőültetvényein. Az USA-tól Kínáig megtalálhatók ennek a fajtának a hagyományos és ultrasűrű ültetvényei. Az egyfajtás Arbequina olívaolajok választéka hatalmas.

Amint azt fentebb leírtuk, az olívaolaj-termelésben a sebesség és a mechanikai szabványok nagyon fontosak – ha megnézzük az USA-beli vagy kínai üzemeket, mint például a La Panza Ranch vagy a Corto Olive, ahol az olajbogyókat hatalmas betakarítógépekkel szüretelik, szenzorokkal válogatják, és nagyon rövid időn belül közvetlenül a gazdaságban dolgozzák fel olajjá, egyértelművé válik, hogy egy kis üzem, amely kézzel dolgozza fel a gyümölcsét, nem tud versenyezni.

Habár a Chardonnay a világ legszélesebb körben termesztett szőlőfajtája, Ausztriában a rizling és a zöld veltelini is világhírű, és ezt biztosan nem kell eltitkolni – és pontosan itt jön képbe a „Casaliva” fajta.

Bár sokkal ritkábban termesztik, ez a fajta általában az olívaolaj-kóstolókon az élmezőnyben szerepel. Fagyállónak számít, és valamivel nagyobb gyümölcsöket terem, mint az Arbequina. Mi magunk is a Casaliva fajtát figyeljük meg, mint a Garda-tó régió vezető fajtáját, és teszteljük, hogy alkalmas lehet-e termesztésre Ausztriában.